A Ford-névhez hasonlóan, a névadót messze túlélő erős láthatóságot hordoznak a népszerű amerikai elnök, Theodore Roosevelt becenevét viselő Teddy-macik is. Ahhoz azonban, hogy egy játékmackókat készítő házaspár elnöki engedélyt kérjen, hogy játékaikat az elnök után „Teddy bear”-nek nevezhessék el, számos részletet össze kellett kapcsolni a nyilvánosság előtt.
Teddy Roosevelt volt az első amerikai elnök, aki rendszeresen és kiválóan alkalmazta a sajtókonferenciákat és a sajtónyilatkozatokat, akit az útjaira mindig újságírók hada követett. És ő volt, aki az egyik vadászatán, újságírók jelenlétében megsajnálva a bocsokat, megtagadta egy eléje terelt medve lelövését, aki az egyetlen zsákmánya lett volna azon a napon. A történet kitűnően illeszkedett az elnök környezetvédelmi reformjaihoz és a nemzeti parkok ügyében indított programjaihoz.
Ahogy az Edward L. Bernays által 1923-ban az Ivory szappan népszerűsítésére kitalált „nemzeti szappanfaragó verseny” is tökéletes példája a klasszikus public relationsnak. Családok tízezreit hozta lázba éveken át az Egyesült Államokban a Procter & Gamble megbízásából indított kampány, amely így nemcsak az egyébként átlagos terméknek hozott kiugró népszerűséget, hanem az akkoriban még enyhén szólva hiányos higiéniai kultúra (értsd nyugodtan úgy, ahogy kell: a szappanhasználat) széles körű elterjedéséhez is komolyan hozzájárult.
Az első vállalati public relations osztályt a Westinghouse cég már 1889-ben létrehozta. Naná, hogy ez is az USA-ban történt. A modern PR-felfogás atyjának tartott Ivy Ledbetter Lee nevéhez pedig olyan megoldások kötődnek, mint az úgynevezett Rockefeller tízcentesek, melyeket a bankár saját népszerűsítése érdekében délutáni sétái során marékszám osztogatott a gyerekeknek. (Jó példája ez egyébként annak is, hogy az idők változása mennyire más fényt vet egy-egy PR-aktivitásra.)
1927-re pedig már annyira nyilvánvalóvá vált a PR szerepe a vállalatok sikerességében, hogy az AT&T-nél alelnöki pozíciót kapott Arthur W. Page PR-igazgató. Egy általa akkor megfogalmazott alapvetés a piacgazdaságban korlátlan szavatossággal bír: „Minden üzlet a közvélemény beleegyezésével mehet, csak és csakis a közvélemény jóváhagyásával, támogatásával működhet hosszabb távon.”
