Csak utólag jöttem rá, hogy az ezredforduló pr-nemzedékének felkészítése, titkos módszerekkel ugyan, de már a hatvanas évek Magyarországán megkezdődött. Amikor kisgyerekként a TV előtt ültünk, és a fekete-fehér képernyőt szinte teljes egészében kitöltötte a 64 mező, én magam is szentül hittem, hogy a sakk fortélyaival ismerkedem. Hihettem, hiszen Karakas Éva nemzetközi sakknagymester Támadás a király ellen című sorozatában egy hatalmas mágnes-táblán mindegyre a sakkfigurákat mozgatták, és a feladványokat is a sakk nyelvén mondták el, általában azzal a felütéssel, hogy „világos kezd, és három lépésben mattot ad.”
Hétről hétre nekigyürkőztem ezeknek a feladványoknak. Néha könnyen sikerült a megoldás, néha nehezen. Tíz-tizenkét évesen még persze nem tudhattam, hogy ezekkel a próbálkozásokkal nem sakkozói karrieremet építgetem, hanem a hatékony pr-munka alapjait sajátítom el. Életkorom és tapasztalatlanságom mellett mentségemre szól egyébként az is, hogy akkoriban abban a szakmában Karakas Éva nem volt akárki. Nem arra gondolok, hogy négy különböző néven versenyzett pályafutása során, mert több férje is volt, sokkal inkább arra, hogy a neve mellett még 1993-ban is 2125 Élő-pontszámot jegyeztek, s nem mellékesen kétszer senior világbajnokságot is nyert. Szeretem ezt úgy leegyszerűsíteni, hogy a „világos gondolkodik, indul és határozottan lép”stratégia alapvetően sok sikert ígér, és ezt tanulhattuk meg akkoriban, ha nem is az iskolában, de szabadidős foglalkozásként.
Ahogy minden régen szerzett tudással, ezzel is az a legnagyobb baj, hogy a modern világban nehezen ismerjük fel azokat a helyzeteket, amelyekben az egyszer már megtanult sémákat egyszerűen csak alkalmazni kell. A fenti szabály a pr-munkában, legyen szó médiakommunikációról, konfliktuskezelésről, vagy éppen egy formálódó projekt társadalmi elfogadottságának erősítéséről, nem jelent mást, mint azt, hogy kezdeményezni kell. És mert az életben, meg az üzletben nincs olyan szabály, mint a sakkban, hogy a játékosok felváltva lépnek a figuráikkal, elébe kell menni minden lehetőségnek. A Ferling-nél mi ugyanazt szoktuk javasolni az ügyfeleinknek, amit a sakknagymester mondott mindig a feladványok elé: „világos kezd, és három lépésben…” Hiszen ha tudjuk, hogy hol állunk, és hová akarunk eljutni, nincs mire várni. Meg kell határozni, hogy mit fogunk tenni ezért, és lépni kell. Tapasztalataink szerint, ha így teszünk, a következő néhány lépésben el fogjuk érni a kitűzött célt. Megvédjük ügyfeleinket, vagy erős pozíciókat építünk ki számukra a „táblán”, és bár a pr jellemzően nem a másik fél legyőzéséről, hanem a kölcsönösen előnyös helyzetek kialakításáról szól, kár lenne elhallgatni, hogy a gyakorlatban, ha kell, akkor mattot is adunk.
Csak utólag jöttem rá, hogy az ezredforduló pr-nemzedékének felkészítése, titkos módszerekkel ugyan, de már a hatvanas évek Magyarországán megkezdődött. Amikor kisgyerekként a TV előtt ültünk, és a fekete-fehér képernyőt szinte teljes egészében kitöltötte a 64 mező, én magam is szentül hittem, hogy a sakk fortélyaival ismerkedem. Hihettem, hiszen Karakas Éva nemzetközi sakknagymester Támadás a király ellen című sorozatában egy hatalmas mágnes-táblán mindegyre a sakkfigurákat mozgatták, és a feladványokat is a sakk nyelvén mondták el, általában azzal a felütéssel, hogy „világos kezd, és három lépésben mattot ad.”
Hétről hétre nekigyürkőztem ezeknek a feladványoknak. Néha könnyen sikerült a megoldás, néha nehezen. Tíz-tizenkét évesen még persze nem tudhattam, hogy ezekkel a próbálkozásokkal nem sakkozói karrieremet építgetem, hanem a hatékony pr-munka alapjait sajátítom el. Életkorom és tapasztalatlanságom mellett mentségemre szól egyébként az is, hogy akkoriban abban a szakmában Karakas Éva nem volt akárki. Nem arra gondolok, hogy négy különböző néven versenyzett pályafutása során, mert több férje is volt, sokkal inkább arra, hogy a neve mellett még 1993-ban is 2125 Élő-pontszámot jegyeztek, s nem mellékesen kétszer senior világbajnokságot is nyert. Szeretem ezt úgy leegyszerűsíteni, hogy a „világos gondolkodik, indul és határozottan lép”stratégia alapvetően sok sikert ígér, és ezt tanulhattuk meg akkoriban, ha nem is az iskolában, de szabadidős foglalkozásként.
Ahogy minden régen szerzett tudással, ezzel is az a legnagyobb baj, hogy a modern világban nehezen ismerjük fel azokat a helyzeteket, amelyekben az egyszer már megtanult sémákat egyszerűen csak alkalmazni kell. A fenti szabály a pr-munkában, legyen szó médiakommunikációról, konfliktuskezelésről, házon belüli ügyekről, vagy éppen egy formálódó projekt társadalmi elfogadottságának erősítéséről, nem jelent mást, mint azt, hogy kezdeményezni kell. És mert az életben, meg az üzletben nincs olyan szabály, mint a sakkban, hogy a játékosok felváltva lépnek a figuráikkal, elébe kell menni minden lehetőségnek. Három évtizedes pr-ügynökségi munkám sorűn a FERLING-nél mi ugyanazt szoktuk javasolni az ügyfeleinknek, amit a sakknagymester mondott mindig a feladványok elé: „világos kezd, és három lépésben…” Hiszen ha tudjuk, hogy hol állunk, és hová akarunk eljutni, nincs mire várni. Meg kell határozni, hogy mit fogunk tenni ezért, és lépni kell. Tapasztalataink szerint, ha így teszünk, a következő néhány lépésben el fogjuk érni a kitűzött célt. Megvédjük ügyfeleinket, vagy erős pozíciókat építünk ki számukra a „táblán”, és bár a pr jellemzően nem a másik fél legyőzéséről, hanem a kölcsönösen előnyös helyzetek kialakításáról szól, kár lenne elhallgatni, hogy a gyakorlatban, ha kell, akkor mattot is adunk.
